Segítő gondolatok – mesterektől
„Általában, engedjen meg egy jó tanácsot, Margarita Nyikolajevna: soha semmitől se féljen! Semmi értelme.”
(Mihail Bulgakov)
„Ajándékozd a hiányodat annak, aki nem tudja értékelni a jelenlétedet.”
(Oscar Wilde)
“Ahhoz, hogy tisztán lássunk, néha elég megváltoztatnunk a nézőpontunkat.”
(Antoine de Saint Exupery)
„SMS Buddhának
aki s ami nem
a vágyakról szól: az a
vágyakról hallgat”
(Fodor Ákos)
„Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk arra, hogy mennyit félünk feleslegesen. Ugyanis igen gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk. A fantázia óriási jelentőségűvé tud növelni helyzeteket, félelmetes mumusokká fújja fel őket.”
(Popper Péter)
„Az út végtelen.
Végtelen utak azonban
se lefelé,
se felfelé nincsenek.”
(Fekete István)
„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
(Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök)
„Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.”
(Erich Maria Remarque)
„Sóvárgott
a
Tökéletesre,
Készre.
Boldog volt
– és alig vette észre.”
(Fodor Ákos: N. N.)
„A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.”
(Popper Péter)
„A munka és a magánélet egyensúlyát úgy írják le, mint az egyén azon elképzelését, hogy mennyire jól kezeli a munkáját és a munkával nem kapcsolatos kötelezettségeit, miközben elégedett, egészsége és jóléte van.“
(Casper, Vaziri, Wayne, DeHauw és Greenhaus)
„Előfordul, hogy más nemakarásának a te nyögésed a vége.”
(Dr. Bubó)
„Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.”
(Konfuciusz)
Nem váglak ketté lélekre meg testre oly éles késsel, ahogy te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.
De ha mind az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:
én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt; téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.”
(Faludy György: Nem váglak ketté)
„Maradj szépen otthon, rendelj pizzát, wifi van,
ne szólj senkihez, állj el magadban,
élj békében, legyél jó ember,
maradj meg Egyiptomban.
Mondta az Úr.
Ja nem, ő kihív a pusztába,
majd fakaszt vizet a kőből,
de ezt nem tudod előre,
majd hullat kenyeret az égből,
de ezt nem tudod előre,
nem bebiztosít, hanem kihív a semmibe,
legyél ráutalva másokra,
legyenek rád utalva mások.
és megmutatja, hogy ott is mindent
meg tud adni neked.”
(Lackfi János)
„Thomas Mann Mario és a varázsló című novellájában egy rosszindulatú pofa hipnotizál embereket, többek között arra, hogy táncoljanak. A közönség élvezettel engedelmeskedik, komoly férfiak és nők ropják hipnózisban. De egy római úr – akiről Thomas Mann azt írja, hogy kiáll az emberiség becsületéért – kijelenti, hogy őt ez az ember nem fogja hipnotizálni, ő nem fog a szuggesztiójára táncolni. Ezért elkezdődik egy küzdelem közte és a hipnotizőr között, amely elég sokáig tart, de a római úr ellenállása lassan gyengülni kezd, és végül elkezd táncolni, valami rettenetes megkönnyebbüléssel, hogy nem kell tovább harcolnia. Mann ezzel azt üzeni nekünk, hogy csak tagadáson nem lehet szilárdan megállni, kell lennie egy igennek is. Ha nincs igen, a döntések és választások bukása majdnem bizonyosra vehető. A tagadás, a nemet mondás lehet a kezdete egy változtatásnak, de ha csak el akarunk valahonnan menekülni, ha csak ki akarunk szabadulni egy adott mintából vagy helyzetből, de nincs, amire igent tudunk vagy akarunk mondani, akkor a választások és döntések végül kudarcba fognak fulladni, és a helyzetek megismétlődnek.”
(Popper Péter: Otthonról hoztuk)
“Az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent.”
(Robert Merle: Havas tájkép)
„Bolond dolog
a holnapot várni
élj az időn kívül,
amennyire lehet.”
(Weöres Sándor)
„A folytonos aggódás az egészségért és erőltetett cselekvés annak megőrzéséért: ez is önmagában már egy betegség.“
(Platón)
„A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.”
(Balzac)
„És mostantól kezdve nőnek a napok. Átfordul a tél. Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarabb kél a nap, s öste későbben nyugoszik.
Egy jóakaratnyit, mindennap.
…
Valami furcsa, boldog meghatottság fogta el, valami alázatos hála azért a kis jóakaratért, ami végre megjött a hatalmas és ismeretlen idő mélyében, és minden reggel és minden este feszít majd egy keveset a nappalok zárján, egy jóakaratnyit, éppen csak egy jóakaratnyit… ameddig kitágul és megnő ez a jóakarat lassan, és kibomlik belőle a tavasz!“
(Wass Albert : A funtineli boszorkány)
„A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.”
(Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz)
Amikor egy embert olyannak látunk amilyen, ezáltal elronthatjuk. Ha azonban olyannak tartjuk, mintha máris az lenne, akivé majd válnia kell, ezzel elősegítjük, hogy mindazzá váljon, amivé válni tud.”
(Goethe)
„Nem éveink számán múlik, hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek. A fiatalság a tehetség egyik fajtája.”
(Heltai Jenő)
„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.”
(Albert Schweitzer)
„Állandóan egy fekete és egy fehér Angyal száll körbe a Föld körül. És hallgatják, hogy mit gondolnak, és mit mondanak az emberek. Ha valaki jót vár az élettől, a jövőtől, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy úgy legyen. És a fekete angyal köteles rámondani, hogy Ámen. És akkor úgy lesz. Ha pedig az emberek rosszat várnak az élettől, a jövőtől, akkor a fekete Angyal mondja, hogy úgy legyen és a fehér Angyal köteles rámondani, hogy Ámen. És ez is úgy lesz.”
(Popper Péter)
„Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.
Amint elégedetten eléri a célt, unalommá válik.”
(Schopenhauer)
„Ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól vagy hogy „elérd” a megvilágosodást! Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként!”
(Eckhart Tolle)
„Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod…”
(Weöres Sándor)
„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!”
(Theaodore Roosevelt)
„Hivatásod legyen
élni másokért,
S mások boldogságában
Keresni a magadét.”
(Pestalozzi)
„Mindannyiunk életében vannak nehézségek, csalódások és tragédiák, de az mindig egy döntés, hogy én az életet választom, vagy a sérelmeimet siratom, és a nehézségeim miatt panaszkodom. A gyerekeimnek csak egyetlen gyerekkoruk van, és az az erőforrás, az a hamuban sült pogácsa, amit én tudok adni nekik, épp a jelenhedonizmusban van.”
(Kádár Annamária)
„Fiatal se szerettem lenni, mert olyan szörnyű kínokat okozott a szerelem, hogy ahhoz képest bármilyen testi szenvedés kutyafüle. Szerintem a szerelmi kínnál nincsen rettenetesebb, tényleg. Annyi mindennek van kiszolgáltatva az ember: először gyerekként a felnőtteknek, később a szenvedélyeinek, aztán meg a testének…”
(Polcz Alaine)
„Azt akarjuk, hogy sikerüljön, de azonnal, majd meg akarunk szabadulni tőle és el akarjuk felejteni. És ez az életkorral nem javul.”
(Warren Buffett)
„Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata.
(Weöres Sándor)
„CSAK” ÉLNI
Lehet-e „csak” élni? Létezni pusztán a bőrünk határai között, kitenni testünket a napnak, a víznek, a homoknak, a mozgásnak… Enni-inni, ha megkívánjuk. Élvezni a gyerekek jókedvét. Hunyorogni a napban… Ezt a kérdést teszi fel a nyár. És az ember boldogtalan és nyűgös, ha nem tud válaszolni rá. Ez a „csak”, ez a spontán, reflexió nélküli létezés (a gyíkok napozása a kövön) tulajdonképpen a legtöbb, a lényeg. A lelkizés, az ember és ember közötti viszonyok bonyolult játéka, a filozófia, az irodalom, igen, az irodalom is – mind csak spekuláció emellett a vakító evidencia mellett.”
(Lackfi János)
„Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.”
(Szabó Lőrinc)
„Bolond dolog a holnapot várni,
élj kívül az időn, amennyire lehet.” –
(Weöres Sándor)
„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”
(Weöres Sándor: Tíz lépcső)
Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.
Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.
Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.
Nem kérdem: akarsz-e követni.
Választhatsz köztem és kínod között,
S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva.
Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.
Lépést sem teszek érted.
Nem tervem, hogy várjalak a jóra.
Magad kívánsz jönni hozzám.
Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.
Kicsiny vagyok, mint a porszem.
Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.
Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem
Mert ostobán bántál hatalmaddal – igen ostobán.
Kicsiny vagyok, mint a porszem,
S az Atya megnevez engem,
S az Anya karján visz engem,
Mert szomjat fakasztok benned a jóra,
Mert éhet támasztok benned a jóra:
Mert hiába hívtak téged a jóra.
(Weöres Sándor: Nem szándékom)
„A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.”
(Hérakleitosz)
„Lassú forgás
Most már ráérünk,
mint az erdők, az esők,
a kövek, a Nap.”
(Andrassew Iván)
„Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk.
Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni. Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk.
Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.
Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár.
És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.”
(Vekerdy Tamás)
„Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”
(VassAlbert)
„Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.”
(Fekete István)
„Mert mi fontos?
Az élet.
Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.”
(Wass Albert)
„Mi a boldogság? Amikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár.”
(Gárdonyi Géza)
„Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (…) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát… és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme…”
(Palotai Boris)
„A létfenntartás dögunalmas, és rámegy az ember összes ideje. Asztalt törölni, elmosogatni, padlót mosni, ruhát mosni, lábat mosni, pelenkázni, munkát befejezni, betűhibákat kijavítani, kerítést foltozni, vevőt boldogítani, bűzlő szemetet kivinni, orrba semmit fel nem dugni, reggel mit felvenni, zokni után kutatni, számlát fizetni, hajat mosni, ágyneműt cserélni, bevásárolni, mindent megismételni, munkába menni, asztalt törölni, visszahívni, vécét lehúzni, fiatalnak maradni… Na most… miközben ezeket a hétköznapi teendőket végzem, egyszerűen az egészre művészetként fogok gondolni.”
(Mierle Laderman Ukeles: A karbantartó művészet kiáltványa)
„A beteljesületlen vágy kínjánál csak a beteljesült vágy csömöre kínosabb.”
(Rakovszky Zsuzsa)
„Az ember olyan mint a fa, virágzik, gyümölcsöt hoz aztán lehullajtja a levelét és kezdi elölről.”
(Alkyonē Papadakē)
PÉLDA
ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli, írja-törli
mindig ugyanazt
– sosem ugyanúgy”
HÁZASSÁG
Hiányod hiányzik.
Jóból, rosszból.
A SZERETETRŐL
Kit, mit nem volnál
képes elengedni, azt
csupán használod.
NAPLÓJEGYZET
Válságos helyzet:
tudom, hogy boldog vagyok,
csak épp nem érzem.
(Fodor Ákos)
Mihelyt vonal – már banális.
Ünnep csak a Pont lehet.
Ha gyönyörre vágysz –s ha fáj is–:
tedd p o n t o s s á életed.
(J. W. G. – HOMMAGE)
Elkezdjük tudni.
Megszokjuk és ráununk.
Fedett pusztulás.
AZ AJÁNDÉK
Legtöbbnyire szebb
be- és kicsomagolni,
mint élni vele.
bizakodj – lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb
Kérelem
Gondjaimban részt ne végy
Csak tudd, hogy vannak…
Akkor a legszebb,
Ha még/már nem ismerjük
Okát és célját
(PILINSZKY-HANGMINTA)
Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.”
(Fodor Ákos)
„Arra biztatnálak, hogy te is emlékezz a nehéz pillanatokban: játszani jöttél a földre… JÁTSZANI…”
(Wass Albert)
A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre.”
(Németh László)
„A nagymamám egyszer adott egy tippet:
A nehéz időkben kis lépésekben előre mész.
Tedd, amit tenned kell, de keveset.
Ne gondolj a jövőre, vagy arra, hogy mi történhet holnap.
Mosd meg az edényeket.
Vedd le a port.
Írj egy levelet.
Készíts egy levest.
Látod?
Egy lépéssel előre lépsz.
Lépj egy lépést és állj meg.
Pihenj egy kicsit.
Dicsértessék magad.
Még egy lépés.
Aztán egy másik.
Nem fogod észrevenni, de a lépéseket egyre jobban fognak nőni.
És eljön az az idő, amikor sírás nélkül lehet a jövőre gondolni.”
(Elena Mikhalkova)
„Ha látod a sűrű búzatáblát, gondolsz-e arra, mennyiféle magnak kellett elpusztulnia, hogy ezek kikelhessenek? Aztán learatják a búzát, táplálék lesz és visszakerül a földbe. Csíraként elpusztulni, vagy kivirulva tündökölni: tulajdonképpen mindegy. „Mindegy”: ez a lét igazi neve. A mindennapi élet számára ez a tanítás érvénytelen. De te, ki a teljes reménytelenségig eljutottál: ha bármiben bizonytalan vagy, mielőtt megoldást keresnél, jusson eszedbe: Mindegy.”
(Weöres Sándor)
A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.
Ha rossz, változtass vagy engedd el. Figyelj, tanulj.
Csak ragyogj.
Minél kevésbé érdekel, mit gondolnak rólad, annál boldogabb leszel.
(Buddha tanítás)
„A napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá.”
(Csitáry-Hock Tamás)
„Ha úgy próbálod megbüntetni a világot, hogy félrevonulsz, elrejtőzöl előle, akkor nagyot tévedsz: ezzel csak magadnak ártasz. A világnak nincs ideje és kedve a te távolléteddel törődni, valaki automatikusan a helyedre lép majd. Sajnos nem biztos, hogy pótolhatatlan vagy, ha ki akarod próbálni, egy amerikai üzletember tanácsa szerint: „dugd be az ujjadat egy lavór vízbe, és mikor kihúztad, nézd meg, maradt-e egy lyuk utána?!”
(Moldova György)
„Ne kivánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé, A jóságról)
„Méreg
Nyaranta irgalmatlanul le tudok sülni. Szeretem a napot. Szerelmes vagyok a verőfénybe, a kék égboltozatba. Kánikula kell nekem, tomboló, mértéktelen nyár. A bőröm mohón barnul, nem szép bronzszínűre, hanem dühös feketére. Két éve, egy balatoni fürdőhelyen akadtam csak versenytársra. A strand sok ezer fürdőzője közt könnyűszerrel meg lehetett találni ezt a magányos férfit bármikor, ha az ember körülnézett. Hét unciával volt sötétebb a környezeténél. Mintha ébenfából faragták volna, politúrosan csillogott a bőre, tele tompa fényekkel. Arcát sötétbarnára cserzette a nap, két ráncot vésett rá, rezzenéstelenre lakkozta. Egyébként ritkán találkoztam rokonszenvesebb férfival.
Orvos volt. Úgy ismerkedtünk meg egymással, mint a nyolc esztendős gyerekek szoktak. Napokig méregettük egymást, s egyszer, az étteremben, vagy a „grill”-ben, ahol mindig egyedül ült asztalánál, akárcsak magam, letelepedtem melléje. De az is lehet, hogy már előbb, ő kiáltott rám a tóban: No, ebédeljünk! Ugyanis egyikünk sem öltözött fel az ebédhez, hanem ott maradtunk a strandon, s a falatozó magas polcára könyökölve, lábunkat emelgetve a forró homokban, aludttejet, sonkás zsemlét ettünk, vagy keménytojást, sört, olajgyűrűt. Ilyenkor, egy-két órára, a part tökéletesen kiürült, s a tó, az ég és a nap kettőnk tulajdona volt. A doktor álló helyében el tudott fogyasztani három üveg yoghurtot és nyolc keménytojást. Azután törkölypálinkát kért.
„Megárt, doktor” – mondtam. „Kitűnő!” – biccentett a palack felé. Voltaképpen egyikünk sem napfürdőzött. Egyszerűen ott éltünk a tóparton, reggeltől napszállatig. Eveztünk, úszkáltunk. Hanyatt feküdtünk a szálkás deszkapadlón, melyet cölöpökre ácsoltak a víz fölé. Itt jó volt. Éreztük a nyár szagát. A csend olyan hatalmas volt felettünk, mint egy Beethoven-szimfónia. – Sok lesz a napból – morogtam -, egészségtelen, ugye? – „Méreg” – mondta a doktor kurtán. Feltámaszkodott, hogy az arcomba nézzen. Összenevettünk. Fütyült rá, hogy méreg. Egy hét múlva átevezett a túlsó partra, csónakjában egy káprázatosan szép asszonnyal – akit én egyébként kiállhatatlannak találtam -, s nem jöttek többé vissza. Telefonon intézkedett a csomagjaik ügyében, amint a szállodai szobalány utóbb elmesélte nekem.
Ez a férfi, akit én harmincévesnek becsültem, negyvenhét esztendős volt. Vonakodva írom le valószínűtlen történetét; tizenkét évig ágyban feküdt, a múlt háborúban szerzett sérülésével, s evvel magyarázta fiatalos külsejét. Ez a tizenkét év több volt, mint pihenés. Kiesett az életéből, ezalatt nem élt, nem is öregedett. Sima maradt a homloka. Tehát, ahogyan mondta, pótolnia kell a mulasztottakat, hogy felsőbb osztályba léphessen, mert élnünk kell, harminckét foggal kell harapnunk a napfényt, és mérgeznünk, fogyasztanunk magunkat, hogy érettek legyünk a halálra.
Csakugyan a halál lenne az élet célja? Bizonyos, hogy a levegő és az eledel, a szerelem és a napfény, melyek nélkül nincsen élet, egyképpen égetnek, fogyasztanak, mérgeznek bennünket. Méreg az arzén és méreg a szenvedély, méreg a szépség és méreg a boldogság. Méreg a kávé és méreg a vágy, egy Kosztolányi-mondat is az, egy Ady-verssor is: mindez mégis kell, mindez mégis az életünk veleje.”
(Ottlik Géza)
„Boldog embertől boldogsága okát tudakolni olyasmi, mintha az ember kilencven esztendős aggastyántól akarná hallani a hosszú élet titkát. Nem tudja. Mégis, ha sarokba szorítanak, valahogy ilyesmit mondanék: „A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos, vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember kertjében rózsafákat ültet vagy éppen verset ír. És mindez akkor is aktivitást jelent, ha passzív formában jelentkezik – vagyis, ha az ember zenét hallgat, könyvet olvas, figyeli a természetet, festményekben gyönyörködik. Akármerre indulok, egy-egy nagy lépést teszek mérföldes, mesebeli csizmában a boldogság felé.”
(Faludy György)
Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.”
(Ézs. 58:11.)
„Akiben akarat van, a sors vezeti, akiben nincs, azt sodorja.”
(Seneca)
„Egy férfi nem akarja, hogy a partnerének fontosabb legyen, mint amilyen neki a partnere. (…) Egy férfi nem akarja, hogy valaki testét-lelkét birtokba vegye. Vannak nők, akik birtokolni akarnak, érti? Ez az enyém, hozzám tartozik! És ezt nem tudom elviselni; egyetlen férfi nem képes ezt elviselni! Inkább elmenekül, szabad akar lenni. Azt akarja, hogy a nő legyen az övé, és nem fordítva!”
(Agatha Christie)
„Az alkohol olyan, mint a szerelem. Az első csók varázslatos, a második meghitt, a harmadik megszokás.”
(Raymond Chandler)
„A normalitás egy kikövezett út: kényelmes rajta kárni, de nem nőnek rajta virágok.”